Kercaszomor a Dunántúl délnyugati szegletében, a Kerca-patak partján, a magyarszombat-fai határátkelo közelében, városoktól távol, az Orségi Nemzeti Park területén fekvo helység.
A településrol fennmaradt legkorábbi írás egy 1208-ból való oklevél, amely az orök faluja-ként említi. Évszázadokon át a nyugati határt védték az itt élok, akiket ezért a királyok kiváltságokban részesítettek.
A török hódoltság után a Battyhyányiak az Orség szabad jogállású lakosságát jobbágysorba taszították. A földesurat nem is követték, amikor visszatért a katolikus hitre. Így a Kerca-patak mentén élok zöme református maradt.
A mai falu 1942-ben Kerca és Szomoróc község egyesülésével jött létre azért, nehogy a nagyhatalmak a második világégés közben újra országhatárt próbáljanak közéjük ékelni. A trianoni döntés után a jugoszláv állam egyszer már bekebelezte Szomorócot. A sorscsapás után alig két hónappal a helybéliek fegyveres ellenállása sikerre vezetett. Szomoróc 1922-ben visszatérhetett Magyarországhoz. A muraszombati börtönt is megjárt szomoróciak ekkor Sopronban újraönttették az 1877-ben épült harangláb harangját, a jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére.
1945 óta az idén eloször a falu ismét köszöntötte a 80 évvel ezelott bátorságukkal kitunt elodöket. A legbátrabb falu, Kercaszomor harangja boronafalú, 8 szögletes sisakkal védett haranglábban lakik. A délidoben megszólaló szomoróci harang a szüloföld erejét és a haza szeretetét zengi.
Látnivalók:
”Eörségh Tanösvény” történeti, néprajzi, gazdaságtörténeti tanösvény kb.10 km hosszú. Református templom, katolikus templom, Pusztatameto, Szomoróci harangláb, Szomoróci sökfás temeto, muvelodési ház udvarán Szervátiusz István szobra.
Harangláb
Rövid történelmi elozmény: az I. világháborút követo fegyverszüneti egyezmény ellenére Szomoróczot a délszláv állam katonasága elfoglalta. 1920-ban bátor kerczai határorök és civil férfiak a szomorócziakkal összefogva kiuzték a megszálló katonákat a Trianonban megállapított határon túlra, Domonkosfáig. A küzdelem és kitartás eredményeképpen 1922. február 9-én megtörtént a visszacsatolás. A község lakói nagyra értékelték a felkelok hosiességét és annak emléket kívántak állítani.
Az emlékállítás egybe esett a község azon törekvésével, hogy pótolni kellett az elso világháború alatt államilag fegyver és loszer gyártásra minden községtol, ellenszolgáltatás nélkül igénybe vett (az el-"rekvirált") harangokat.Még a megszállás éveiben gyüjtést indítottak harangra.
A pénzbeli felajánlásokat a megszállásra tekintettel többségében dinárban tették, de szerepelt közte magyar korona is. A harangot Sopronban öntötték 35.822 koronáért. Sopronból vasúton szállították Dávidházáig (késobb Bajánsenye része lett), onnan pedig fogattal a helyszínig.
A harang állítás összes költsége - beleértve az öntési díjat is - 37.779 korona volt. A harang pótlása jól szolgálta a hosi cselekedetre való emlékezést is. Szomoróczon az új harangot a visszatérés elso évfordulóján 1923. február 9-én szentelték fel, Horváth Ferenc plébános és Hódossy Lajos lelkész. Az emlékharangon a következo felirat olvasható: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben."
A harang elhelyezését biztosító Szoknyás haranglábat Szomorócz református lakói 1877-ben építették. A boronafalú muemlék harangláb négy harangoszlopát hevederek kötik össze, ferde kötések erosítik meg. Középen lévo egyetlen oszlop biztosítja a harang felfüggesztését. A szoknya cseréptetovel fedett.
Pusztatemeto, Református templom
A két –egykoron önálló- község között állt Szent Venceszláv tiszteletére épült templomot már 1208-ban említi oklevél. E védoszentnek, a csehek patrónusának kultusza a XI.-XII: századtól kezdodoen terjedt el nálunk.A templom a magyar szállásterület szélén épült, tole délnyugatra a Muráig, korábban lakatlan határövezet, a gyepüelve húzódott.
A Kercsice (Kiskerka patak) völgyében élo orök (speculatores) egyházashelye volt. Itt vezetett Olaszországba az a fo országút, amely a Kiskerka-patak melletti orök állomáshelyénél, a Vaskapunál fordult el, majd a Szent Vencel templom elott folytatódott, onnan pedig a templomhoz tartozó korai vásáros helyre, Szerdahelyre érve haladt tovább a Muráig.
Az orök temploma a környék fo tájékozódási pontjául szolgált. 1389-ben Domafölde falu határjárásakor a falu elhelyezkedését úgy adták meg, hogy a Szent Vencel templomának közelében lévonek mondták.
A XV. században az Orség három fo egyházashelyeinek egyike, Oriszentpéter és Hodos mellett. Mohács után (1526) még jó ideig virágzó plébánia, hiszen a szentviszló templomhoz 4 jobbágytelek tartozott.
1549-ben már csak két zsellér szolgálta a papot. A telkek 1575-ben is megvoltak, de 1588-ban már lakatlanul álltak.
A török hódoltság végén (1664-1690) a templomot kanizsai tatár csapatok felgyújtották. A romos épületet a kerczaiak és szomorócziak hozták rendbe (1698). Kisméretu keletelt téglatemplom volt, eros toronnyal és boltíves szentéllyel. Elotte vásárokat tartottak, melybol az egyháznak volt némi jövedelme. Az ellenreformáció idejében a templom a katolikusoké lett, bár a lakosság továbbra is kitartott református hite mellett.
II. József császár türelmi rendelete (1781) után a templom végromlásra jutott. Tégláit a reformátusok elhordták a falun belül épített új templomukhoz (1790),melynek faluvégi temetojében még láthatunk néhány öreg fejfát, amit itt „sökfának” neveznek. A harangot a plébános tartotta magánál. A romoknál lévo régi temetot egy ideig még használták, végül az is megszunt 1844-ben.A XVIII. század végén lebontott épület nyomai ma is látszanak a Pusztatemeto területén. A romok az Orség legrégibb szakrális helyét jelölik.
A török hódoltság után a Battyhyányiak az Orség szabad jogállású lakosságát jobbágysorba taszították. A földesurat nem is követték, amikor visszatért a katolikus hitre. Így a Kerca-patak mentén élok zöme református maradt.
A mai falu 1942-ben Kerca és Szomoróc község egyesülésével jött létre azért, nehogy a nagyhatalmak a második világégés közben újra országhatárt próbáljanak közéjük ékelni. A trianoni döntés után a jugoszláv állam egyszer már bekebelezte Szomorócot. A sorscsapás után alig két hónappal a helybéliek fegyveres ellenállása sikerre vezetett. Szomoróc 1922-ben visszatérhetett Magyarországhoz. A muraszombati börtönt is megjárt szomoróciak ekkor Sopronban újraönttették az 1877-ben épült harangláb harangját, a jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére.
1945 óta az idén eloször a falu ismét köszöntötte a 80 évvel ezelott bátorságukkal kitunt elodöket. A legbátrabb falu, Kercaszomor harangja boronafalú, 8 szögletes sisakkal védett haranglábban lakik. A délidoben megszólaló szomoróci harang a szüloföld erejét és a haza szeretetét zengi.
Látnivalók:
”Eörségh Tanösvény” történeti, néprajzi, gazdaságtörténeti tanösvény kb.10 km hosszú. Református templom, katolikus templom, Pusztatameto, Szomoróci harangláb, Szomoróci sökfás temeto, muvelodési ház udvarán Szervátiusz István szobra.
Harangláb
Rövid történelmi elozmény: az I. világháborút követo fegyverszüneti egyezmény ellenére Szomoróczot a délszláv állam katonasága elfoglalta. 1920-ban bátor kerczai határorök és civil férfiak a szomorócziakkal összefogva kiuzték a megszálló katonákat a Trianonban megállapított határon túlra, Domonkosfáig. A küzdelem és kitartás eredményeképpen 1922. február 9-én megtörtént a visszacsatolás. A község lakói nagyra értékelték a felkelok hosiességét és annak emléket kívántak állítani.
Az emlékállítás egybe esett a község azon törekvésével, hogy pótolni kellett az elso világháború alatt államilag fegyver és loszer gyártásra minden községtol, ellenszolgáltatás nélkül igénybe vett (az el-"rekvirált") harangokat.Még a megszállás éveiben gyüjtést indítottak harangra.
A pénzbeli felajánlásokat a megszállásra tekintettel többségében dinárban tették, de szerepelt közte magyar korona is. A harangot Sopronban öntötték 35.822 koronáért. Sopronból vasúton szállították Dávidházáig (késobb Bajánsenye része lett), onnan pedig fogattal a helyszínig.
A harang állítás összes költsége - beleértve az öntési díjat is - 37.779 korona volt. A harang pótlása jól szolgálta a hosi cselekedetre való emlékezést is. Szomoróczon az új harangot a visszatérés elso évfordulóján 1923. február 9-én szentelték fel, Horváth Ferenc plébános és Hódossy Lajos lelkész. Az emlékharangon a következo felirat olvasható: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben."
A harang elhelyezését biztosító Szoknyás haranglábat Szomorócz református lakói 1877-ben építették. A boronafalú muemlék harangláb négy harangoszlopát hevederek kötik össze, ferde kötések erosítik meg. Középen lévo egyetlen oszlop biztosítja a harang felfüggesztését. A szoknya cseréptetovel fedett.
Pusztatemeto, Református templom
A két –egykoron önálló- község között állt Szent Venceszláv tiszteletére épült templomot már 1208-ban említi oklevél. E védoszentnek, a csehek patrónusának kultusza a XI.-XII: századtól kezdodoen terjedt el nálunk.A templom a magyar szállásterület szélén épült, tole délnyugatra a Muráig, korábban lakatlan határövezet, a gyepüelve húzódott.
A Kercsice (Kiskerka patak) völgyében élo orök (speculatores) egyházashelye volt. Itt vezetett Olaszországba az a fo országút, amely a Kiskerka-patak melletti orök állomáshelyénél, a Vaskapunál fordult el, majd a Szent Vencel templom elott folytatódott, onnan pedig a templomhoz tartozó korai vásáros helyre, Szerdahelyre érve haladt tovább a Muráig.
Az orök temploma a környék fo tájékozódási pontjául szolgált. 1389-ben Domafölde falu határjárásakor a falu elhelyezkedését úgy adták meg, hogy a Szent Vencel templomának közelében lévonek mondták.
A XV. században az Orség három fo egyházashelyeinek egyike, Oriszentpéter és Hodos mellett. Mohács után (1526) még jó ideig virágzó plébánia, hiszen a szentviszló templomhoz 4 jobbágytelek tartozott.
1549-ben már csak két zsellér szolgálta a papot. A telkek 1575-ben is megvoltak, de 1588-ban már lakatlanul álltak.
A török hódoltság végén (1664-1690) a templomot kanizsai tatár csapatok felgyújtották. A romos épületet a kerczaiak és szomorócziak hozták rendbe (1698). Kisméretu keletelt téglatemplom volt, eros toronnyal és boltíves szentéllyel. Elotte vásárokat tartottak, melybol az egyháznak volt némi jövedelme. Az ellenreformáció idejében a templom a katolikusoké lett, bár a lakosság továbbra is kitartott református hite mellett.
II. József császár türelmi rendelete (1781) után a templom végromlásra jutott. Tégláit a reformátusok elhordták a falun belül épített új templomukhoz (1790),melynek faluvégi temetojében még láthatunk néhány öreg fejfát, amit itt „sökfának” neveznek. A harangot a plébános tartotta magánál. A romoknál lévo régi temetot egy ideig még használták, végül az is megszunt 1844-ben.A XVIII. század végén lebontott épület nyomai ma is látszanak a Pusztatemeto területén. A romok az Orség legrégibb szakrális helyét jelölik.
